   
|
 |
|
|
|
|
= (2+2) |
+- (4+3) |
+- (3+3) |
Megoldás |
||
A leghíresebb műve 1921. december 4-én jelent meg az Ostrauer Morgenzeitung napilapban. Ez valószínűleg a legismertebb végjáték-tanulmány, amit valaha szerkesztettek.
A szerzemény alapgondolata a közismert senecai szólás tagadása:
Aki két nyúl után fut, egyiket sem fogja meg.
Tartakower úgy dicsérte ezt a művet, mint a kör négyszögesítését.
Első pillantásra ez lehetetlen, hisz a világos király nem tudja behozni a sötét gyalogot, és a sötét királynak nincs semmi gondja a világos gyaloggal.
Megfejtés: 1. Kg7!! h4 2. Kf6 h3 3. -, h2 sötét nyer.) 3. Ke6 vagy 3. Ke7 döntetlen. A tanulmány Bilek István nagymestert is megihlette. A Réti-műben egy érdekes sakkrejtényt fedezett fel.
|
A nyerés elég egyszerűnek látszik:
1.Hd4+ Kb7 2.Kxh2 Ka6 3.Hb3 Ff4+ 4.Kh3 Kb5 5.Kg4 Fb8 6.f4 Kb4 7.f5 Kxb3 8.f6 Kb4 9.f7 Fd6 10. a6 nyer.
Sötétnek azonban más módja is van a védekezésre: 1.Hd4+ Kc5! 2.Kh1!! lépéskényszer (2.Hb3+? Kb5 3.Kxh2 Ff4+ 4.Kh3 Kb4 5.Kg4 Fb8!=; 2.Kxh2? Ff4+; 2.f3? Fe3) nyer, ugyanis a sötét király nem ütheti a huszárt, mert akkor az a-gyalogot nem lehet többé feltartóztatni. Ha pedig a futó lép, világos 3.He6+, illetőleg 3.Hb3+ útján azonnal lenyeri.
Rétinek e kétlépéses tanulmányát a művészi végjátékok között tartják számon. Rendkívülisége világos 2. lépése után tárul fel előttünk.
Nem véletlen, hogy Dr. Páros György beválogatta A sakkművészet világa című könyvében bemutatott remekművek közé.
|
Réti, e művét Breyer Gyulának ajánlotta!
1.Kg5!
Első látásra alig hihető, hogy ebben a látszólag egyszerű gyalog-végjátékban milyen nagyszerű gondolat van elrejtve.
Amennyiben világos erőlteti a nyerést, erejéből csak a döntetlenre futja.
A győzelemhez a világos királynak a centrum felé kell vennie az irányt, hogy oppozíciós lépéskényszerbe hozza sötétet.
|
(Bazin, 1889. május 28. – Prága, 1929. június 6.)
Híres német anyanyelvű, osztrák-magyar sakkmester, a monarchia felbomlása után csehszlovák sakknagymester volt.
Apja orvos volt, egy francia nevelőnő foglalkozott vele. Iskolásként 1904-ben Bécsbe költözött az anyjával, ahol elvégezte a gimnáziumot és matematikát hallgatott az egyetemen, de hamarosan a sakk bűvölte el.
Elvesztette a bécsi Café Centralban a szemináriumi dolgozatát, és, mert nem találta, hátat fordított az egyetemnek, és hivatásos sakkozó lett.
Tartakover mesélte később:
"Réti matematikát hallgatott, de nem volt száraz matematikus, Bécs színeiben játszott, de nem volt bécsi, a régi Magyarországon született, de nem tudott magyarul, nagyon gyorsan beszélt, de megfontolva cselekedett, és a legjobb sakkozó lett, de nem harcolta ki a sakk-koronát. Ő, igenis egy kutató művész, aki inkább a dolgok „miértjével”, mint a dolgok lényegével foglalkozik..."
Az I. világháború végén Prágába költözött. 1918 és 1924 között voltak a legnagyobb sikerei, ekkor a világ legjobbjai között volt. Az 1924-es évben tíz év után ő volt az első, aki megverte a nagy Capablancát egy tornán.
Réti egyike volt a sakkmegnyitás radikális megújítóinak, Nimzowitsch-csal, és Breyer Gyulával együtt a „Hypermodern Sakkiskola” nevezetes vezéregyéniségeként. A nevét viselő Réti-megnyitás (1.Hf3 d5 2.c4) azoknak az időknek egyik jellegzetes vívmánya.
Réti 1925-ben világrekordot állított fel vak- szimultánban 29 táblán, 21 partit nyert, hatot remizett, és kettőt vesztett.
A sakk-irodalomban is maradandó mesterműveket írt, könyvei:
Die neuen Ideen im Schachspiel 1922,
és a Die Meister des Schachbretts 1930
a sakkirodalom klasszikus alkotásai.
Negyvenévesen Réti Prágában skarlát áldozata lett.
A zsenialitása a végjátékfeladványok területén is mutatkozott.
Forrás: Wikipédia
 |