|
||
|
|
|
s#6 (9+7) |
#3 (10+7) |
s#7 (8+6) |
Megoldás |
||
1.Fh2+! Kd5
Nagy meglepetés a finálé tempó lépése.
|
1.Fe8!! Hxe8 (Más huszárlépésre Bg4+, majd fxg4-re Fg6#) 2.Bg5!, és huszárlépésre Hf6#, 2.- Fxg5-re pedig 3.Hxg3# |
1.Vf8+ Kg6 (1.-Kh7-re 2.g6+ Kxg6 3.Vg8+ Kh6 4.Vh8+ Kg6 5.Bb5+ Hc2 6.Kf4+ Hg5 7.Ke5 Fb8#) 2.Bf6++ Kh5 (2.- Kg5-re 3.Vg7+ Kh5 4.Fg6+ Kg5 5.Bf5+ exf5 6.Kh3+ Kf4 7.Bg4+ fxg4#) 3.Vh8+ Kxg5 4.Bf5+ Kg6 5.Bb5+ Hc2 6.Kf4+ Hg5 7.Ke5 Fb8#
|
A Trencsény megyei Nedecen született 1810. július 18-án, cs. kir. kamarási és helytartótanácsi méltóságokig vitte,
†1890. július 7, Nagyszombat.
A magyar feladványköltészet atyja és első rendszeres, kimagasló művelője volt.
György nevű fia, kitől a korabeli lapok tehetségre valló feladványokat közöltek, 23 éves korában hadnagyként 1866. július 3-án elesett Königrätz mellett.
A komponáláshoz W. Lewis és A. Alexandre könyveinek hatására kapott kedvet, de jóval többre vitte a puszta utánzásnál.
Külföldön 1840-től, itthoni rovatokban pedig a 60-as évek második felétől jelentek meg feladványai a "Nagyszombati remete" (Der Einsiedler von Tirnau) fedőnévvel.
Szemben Cseresnyéssel, a direkt mellett az önmattos műfajt is kedvelte és magas fokon művelte.
Az 1861. évi bristoli feladványversenyen a III., a következő évben pedig Londonban már az I. díjat nyerte el, és ezzel bekerült az európai feladványszerzők nagyjai közé.
Alapító és tiszteletbeli tagja volt a Wiener Schachgesellschaftnak, 1851-ben pedig a lipcsei Augustea, majd 1868-ban a Pesti Sakk-kör is tiszteletbeli tagjává választotta.